Reggel hétkor még hűvös volt a magtár fala mellett, és a fűben térdig ért a harmat. Hárman voltunk kint, hogy megnézzük, egyáltalán alkalmas-e a hely az augusztus végi esti programra, amit a nyár elején találtunk ki.
A magtár rendben volt. Az udvar nem. A kaputól a lépcsőig még lehetett járni, de onnan hátrafelé a gaz combközépig ért, helyenként magasabbra, és a fűben nem lehetett látni, hol van a régi betonperem meg a lefedett akna. Aki ott este, félhomályban végigsétál egy pohárral a kezében, az percek alatt kificamítja a bokáját.
Az egyik társam megpróbálta damilos géppel. Fél óra alatt haladt talán tizenöt métert, aztán leállt, letörölte az arcát, és annyit mondott, hogy ezt így nem fogjuk befejezni szeptemberig. Igaza volt. A terület, amit rendbe kellett volna tenni, körülbelül nyolcezer négyzetméter, és nem egyszer kellett volna levágni, hanem nyár végéig legalább háromszor.
Estére annyi dőlt el, hogy géppel kell megoldani, nem kézzel, és hogy ez már nem egy hétvégi ügy, hanem egy hosszabb projekt.
Az itteni témákhoz nem szorosan kapcsolódik, de a következő két hetem arról szólt, hogy megtanuljam, mi a különbség a fűnyíró traktorok kategóriái között.
Az egyik munkatársam említette, hogy nézzem meg a Péter Láncfűrész webáruházát, mert ott nemcsak terméklista van, hanem gépészeti magyarázat is a kategóriákhoz. Először egy márkanevet írtam a keresőbe, mert valaki az „as fűnyíró traktor” kifejezést emlegette, és azt hittem, hogy egy konkrét típusnál kell kezdenem a keresést. Két nap alatt kiderült, hogy ez rossz irány. Nem a márkanévnél kell kezdeni, hanem a területnél, mert onnan lehet visszafelé következtetni a gépre.
Öt szempont maradt a végén, amit ma is ugyanebben a sorrendben néznék:
– a terület típusa: nyílt, sík rész, vagy fákkal, ágyásokkal tarkított udvar;
– a fű állapota: gondozott gyep, vagy hetekig elhanyagolt, magas gaz;
– a motor teljesítménye a terület méretéhez képest;
– a hajtás típusa, mert ez dönti el, mennyire fárasztó a munka;
– a nyesedék sorsa: gyűjtve, oldalt kidobva vagy zúzva.
Az első szempontnál a boltoldal leírása gyorsan rendet vágott a fejemben. A gyűjtős traktorok azoknak valók, akik tiszta, nyesedékmentes pázsitot akarnak, és a levágott fű a hátsó kosárba kerül, amit a vezetőülésből, egy karral lehet üríteni. Az oldalkidobósok a nagyobb, nyílt területekre és a gyümölcsösökbe készültek, ahol nem gond, hogy a nyesedék a helyszínen marad, cserébe nem kell megállni üríteni. A helyben forduló, nullafordulókörös gépek a sűrűn fásított, akadályokkal teli kertekbe valók, mert a két hátsó kerék külön hajtásával a gép a tengelye körül fordul meg. A frontkaszás Riderek a vezető előtt viszik a vágóasztalt, így a bokrok alá is be lehet nyúlni velük.
Egy kategória külön is megragadt, pedig nálunk nem ez lesz a megoldás. A távvezérelt gépeket a meredek rézsűkre, árokpartokra és a veszélyes dőlésszögű terepekre ajánlják, ahol az ember biztonságos távolságból, távirányítóval vezérli a lánctalpas vagy speciális kerekeken guruló gépet. A magtár mögött van egy nagyjából tíz méter hosszú, meredek partoldal a régi vízelvezető mellett, amit eddig mindig kézzel vágtunk le, félrecsúszó lábbal. A boltoldal leírása szerint ezt a technológiát az elsők között hozták be Magyarországra, és mérnöki támogatást adnak a beüzemeléséhez. Nálunk ez most nem fér bele, de azt megjegyeztem, hogy arra a partoldalra létezik értelmes megoldás.
A második szempont döntött el nálunk mindent. A boltoldalon szó szerint benne van a figyelmeztetés: a hagyományos traktorok a bokáig vagy térdig érő fű nyírására készültek, és ha kimarad két-három hét, a combmagas fűben a normál vágóasztal túlterhelődik és eldugul. Ilyen esetre a magas gazvágó traktorok valók, amelyek robusztus késekkel és emelt kaszaházzal a méteres gazt is elbírják. Nálunk pontosan ez volt a helyzet, tehát a szép, gyűjtős pázsitgépek szóba sem jöhettek.
A harmadik szempontnál számoltunk. A leírás a lóerőt a területhez köti: 10 000 négyzetméter fölött a 20 lóerős sáv az irányadó, egy 3 000 négyzetméteres kertre viszont egy egyhengeres, 9-12 lóerős gép is elegendő lehet. A mi nyolcezer négyzetméterünk a kettő között van, ráadásul nem sík, hanem enyhén lejtős, tehát a felső sávot céloztuk meg. Azt is megjegyeztem, amit a kéthengeres motorokról írnak: a V-Twin gépek nemcsak erősebbek, de simábban is járnak, kevésbé rezonálnak, ami egy háromórás menetnél nem apróság.
A negyedik szempontra volt a legjobb hasonlat az oldalon. A szíjas, manuális hajtás olyan, mint egy kézi váltós autó: ha sebességet vagy irányt akarsz váltani, meg kell állnod és át kell tenned a kart. A hidrosztatikus hajtás ezzel szemben olyan, mint egy automata váltós autó, a menetpedállal fokozatmentesen szabályozod a sebességet, hátrafelé nyomva pedig rükvercbe mész. Egy akadályokkal teli udvaron, ahol tíz méterenként kerülgetsz valamit, ez a különbség órákban mérhető.
Az ötödik szempontnál maradtunk az oldalkidobásnál, mert a magtár mögötti részen a nyesedék nem zavar senkit, és nekünk a haladás számított, nem a látvány.
Volt egy hatodik dolog is, ami nem szempont, hanem tanulság. A karbantartásról a boltoldal gyakori kérdései között egyértelmű leírás áll: a benzines modelleknél a gyártói előírás szerint kell motorolajat, olajszűrőt és légszűrőt cserélni, és a vágókéseket élezni. Az akkumulátoros gépeknél a belső égésű motor karbantartása teljesen elmarad, ott a kések élezése és a kaszaház tisztítása marad meg. Nálunk az udvar állapotát éveken át nem a gép hiánya okozta, hanem az, hogy senki nem vitte végig ezt a listát. Ha most veszünk egy komolyabb gépet, ezt a részt előre be kell osztani valakire, különben két év múlva ugyanott állunk.
A döntés végül nem egyetlen estén született meg. Kimentünk még kétszer a helyszínre, egyszer eső után is, mert a lejtős rész nedvesen egészen máshogy viselkedik. Lemértük a legszűkebb átjárót a magtár és a kerítés között, mert hiába jó egy gép a papíron, ha nem fér be oda, ahol dolgoznia kell. Két méter húsz centit mértünk, és ezzel a számmal indultunk el a kategóriák között. Aki hozzánk hasonló, benőtt területtel kezd, annak három adatot érdemes előre lemérnie: a terület nagyságát, a legkeskenyebb átjárót és a legmeredekebb szakasz lejtését.
Az as fűnyíró traktor keresés tehát nem vezetett sehová, viszont a kategóriák megértése igen. A gyakorlati részt is átnéztük előre, mert a döntésnél ez is számít: a gépeket beüzemelve, házhoz szállítva az ország egész területén 29 900 forint szállítási díjért lehet kérni, Tarcal 100 kilométeres vonzáskörzetében pedig 15 000 forintért. A fizetés úgy működik, hogy díjbekérő számla alapján 50-100 százalék előleget utalsz, és utána indul a beszerzés, a beüzemelés és a kiszállítás. A webáruházat Szabados Péter gépészmérnök alapította 2013-ban, és a kategóriák leírásán érződik is, hogy nem marketinges írta őket.
A magtár udvarán szeptemberben végül lement a program. Volt, aki azt hitte, hogy mindig is ilyen rendezett volt ott a fű, és ezt inkább nem cáfoltuk. A Péter Láncfűrész oldalán, vagyis a peterlacfuresz.hu linken töltött két hét ennyiben segített: nem egy típusnevet kerestünk tovább, hanem megértettük, mit kell kérdeznünk, mielőtt bármit megrendelünk. Keressétek őket bátran, ha jó termékekre vágysz!