Talán ti is emlékeztek rá, Kedves Olvasók, hogy nemrég meséltem arról, hogy két barátommal elindítottunk egy civil szervezetet, ami a hajléktalanok jobb körülményeinek megteremtésén fáradozik – immár két éve. Bázis épületünkre úgy tekintünk, mint egyfajta közösségi házra, ahol a jobb sorsra érdemes emberek megpihenhetnek, beszélgethetnek, ehetnek, ihatnak, fürödhetnek, különféle érdekes programokon vehetnek részt… Alvást, szállást sajnos nem áll módunkban biztosítani nekik, de nem is volt tervünkben hajléktalanszállást létesíteni – a mi helyünk inkább kicsit másról szól.
Valószínűleg említettem már nektek azt is, hogy milyen kiváló fejlesztéseket tudtunk eszközölni az elmúlt időkben. Az ide látogatókkal közösen újrafestettük a lakásbelsőt (de jó kis időszak is volt az! Nagyon élveztük mindannyian…), lecseréltük a nyílászárókat, és még egy egészen fantasztikus kávéfőzőt is sikerült beszereznünk, egyik törzstagunk, Károly javaslatára. Károly és a többi, gyakran itt tartózkodó barátunk fantasztikus hangulatot szokott a bázisra csempészni – büszkén mondhatom ki, hogy igazi közösségé formálódott az ide járó társaság, amibe azt gondolom, magamat, és a többi szervezőt is bátran belesorolhatom. Társként, partnerként tekintünk egymásra, akik közösen tesznek azért, hogy ez a kis ház, a béke piciny szigete minél tovább fennmaradjon a mostani kiváló minőségében, állapotában – mind emberi, mind technikai értelemben véve.
Az emberi oldalával azt hiszem, nem lesz gond, én legalábbis egyáltalán nem aggódom – miközben ezeket a sorokat írom, Károly éppen vicceket mesél a társaságnak, akik ahogy nézem, a hasukat fogják a nevetéstől 🙂 Szóval a közösségre tényleg semmi panasz nem lehet. Hanem azonban a technikai, praktikus részét nézve, rászorulunk néhány fejlesztésre. Ilyen volt az elektromos padlófűtés kérdése is, melyet éppen a napokban sikerült megoldani.
Bár luxuscikknek gondolnánk manapság a fűtőszőnyeg ár már nem is tekinthető olyan magasnak, mint hinnénk elsőre. Nyilván nem két fillér, de minél többet gondolkodtam, mivel is lehetne igazán sokat dobni a közösségi bázisunk működésén, arra jutottam, hogy az elektromos padlófűtés lesz a megoldás. Amikor megkérdeztem róla a társaságot, egyöntetűen szavaztak ők is ezen fejlesztés mellett. Én még ekkor is hezitáltam egy keveset, de amikor belenéztem Károly csillogó tekintetébe, azonnal meggyőztem magam. Az ilyen boldogság minden fáradságot megér, és szerencsére úgy alakult a szervezetünk pénzügyi élete, hogy ennyi kiadást éppen meg tudtam engedni magunknak.
Utánanéztem tehát, milyen opciói vannak az embernek, ha elektromos padlófűtést szeretne magának rendelni Magyarországon. Nem kellett sok idő, hogy rábukkanjak az Elektromos Fűtés Kft weboldalára, ahol gyerekjátéknak tűnt a rendelés. A roppant informatív, mégis olvasmányos honlap (valamint blog) végigböngészése után úgy éreztem, minden szükséges információnak a birtokában vagyok ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjak dönteni. Utána néztem természetesen annak is, milyen a fűtőszőnyeg ár ezen cég esetében – és meg is nyugodtam, mert nagyon kedvezőnek tűnt. Annyi dolgom volt még, hogy készítettem egy alaprajzot a házról, hiszen ez alapján tudott az Elektromos Fűtés egy korrekt árajánlatot küldeni nekem. És valóban: nem is csak hogy korrekt, de olyan árat ajánlottak, aminél én még többel is kalkuláltam! Más kérdés, hogy az így felszabaduló kis pénzt abba kellett fektetnem, hogy újraburkoljam a padlót, hiszen a padlófűtés telepítése után szükség van rá… De végül minden efféle nehézséggel, feladattal megbirkóztunk, és nem is olyan sok idő múlva készen állt a megújult, mondhatni 2.0-ás verziójú közösségi házunk! Igaz, a felújítások idején sajnos nem tudtunk kinyitni, de ezt természetesen mindenki teljes mértékben megértette és elfogadta, ráadásul elérzékenyülve láttam, hogy a közösség tagjai, tőlünk függetlenül szerveztek ezekre a napokra saját, közös elfoglaltságokat, a túrázástól elkezdve a margitszigeti lazulásig mindenfélét… Szóval ilyenkor érzem igazán azt, hogy tényleg van értelme a munkámnak – jobban mondva: szenvedélyemnek, hivatásomnak. És ahogy írom ezt a bejegyzést, fél füllel hallgatom közben, ahogy Károly még mindig ragyog a figyelem központjában, és tovább folytatja a viccmesélést – láss csodát, most éppen valami fűtéssel kapcsolatos humort süt el! Persze nem a mi fűtőrendszerünkkel kapcsolatban – arra aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egy vicc. Az sokkal inkább… egy megvalósult álom.