Alig vártam, hogy végre együtt ebédelhessek Lizával a barátnőmmel. Már múlt héten megbeszéltük, hogy hétfőn együtt eszünk. Olyan régen találkoztunk, és annyi mindent kell mesélnem neki…
A találkozó
Már a múlt héten úgy volt, hogy találkozunk. Persze ez nem jött össze, mert hol neki nem jó, hol pedig nekem nem, vagy nekem közbejött egy értekezlet, és így le kellett mondanom.
Alig vártam, hogy találkozzunk, még tegnap fel is hívtam, és rákérdeztem, de még ma délelőtt is. Mindent tudni akartam róla, és Gyuriról az új barátjáról. Szegény, sajnáltam, amikor Janival szétmentek, nagyon megviselte. Ha jól emlékszem, majd 6 évig voltak együtt. Azt gondolom, elfáradt a kapcsolatuk A végén már nem jártak semerre, se kirándulni, szórakozni, be voltak savanyodva. Lizán pedig látszott is, még az öltözködésén is, és a lelki állapotán. Majdhogynem befordult. Egy fiatal lányon aki élete teljében van, nem szabad látni azt, hogy be van savanyodva.
Az ebéd
Már fél 11 órakor alig bírtam a hátsómon megülni. Folyton az órát nézegettem, de még nagyon sokára volt az egy óra múlva. Szerencsére jött egy telefon, hogy ki kell valamit nyomtatnom, és elfaxolnom, így az segített egy kicsit az idő problémámon. Mire végeztem vele, már mehettem is. gyorsan hívtam egy taxit, mert az gyorsabb is volt, és nem volt kedvem tömegközlekedéssel menni. Persze nem minden napos ez, de így is kedvezményünk van a társaságnál, így csak kicsivel többért utazom, de gyorsabban, és háztól házig visz.
Már messziről integettem Lizának, hogy észrevegyen. Az étteremben a legeldugottabb sarkot akartam megtalálni, hogy a pincéren kívül senki ne zavarjon minket, hiszen olyan rövid az ebédszünet. Szerencsére nem vagyok olyan szoros időbeosztásban, így ha kicsit kések is, nem gond.
Az asztalszomszédok
Persze egy étteremben, még ha kicsi is, ritkán van olyan, hogy nyugodtan lehessen forgalmas időszakban beszélgetni. Hogy miért? Mert vannak olyanok, akik mindig mindenkinél hangosabban beszélnek. Találkoztál már ilyennel? Amikor az egész étterem attól zeng, hogy ők mit beszélgetnek? A másik verzió, az a mobil telefonálás. Anyámnak szoktam mondani, mikor mindig kiabál a mobiltelefonba, hogy igaz hogy messze van az illető, de nem kell kiabálni. Persze az ember igyekszik kiszűrni a külvilágot, de sokszor nem lehet. Na most mi is így jártunk…Ahelyett, hogy egy jót beszélgettünk volna, a mellettünk ülő férfi olyan hangosan telefonált, hogy már az egész étterem őt nézte, de ő észre sem vette. Mindenki hallotta, hogy bukósisakokról beszél minden félét. De hogy ezt miért kell mindenkinek hallania, nem is értem.
Végül sokat nem sikerült megtudnom Gyuriról, csak azt, hogy igen helyes, kedves, és sármos. Az ebédidőnek hamar vége lett sajnos, és nekem vissza kellett mennem dolgozni. Remélem legközelebb több időnk lesz ara, hogy tudjunk beszélgetni.