Sosem felejtem el, amikor a szüleim még igyekeztek minél jobban leredukálni az éjszakázással töltött időmet, mintha csak tegnap lett volna. Gimisként persze nem is feltétlenül arról kell szólnia az életnek, hogy az ember iszik és cigizik, de hát ezt mondjuk nehéz bemagyarázni egy éppen a lázadó korát élő fiatalnak, akinek amúgy is éppen most nyílik ki a szeme előtt a teljes világ, amit bizony a haverokkal együtt szépen meg is kell ismerni azonnali hatállyal! Nekem szerencsére nem voltak különösebben rossz tapasztalataim a kezdeti időkben sem, persze az esték néha kissé túlzottan is görbére sikerednek, de ez a kor és a helyzet velejárója, azért kezdünk bele tapasztalatlanul, meggondolatlanul és azt képzelve, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, hogy aztán idővel rájöjjünk ez mennyire is igaz valójában, majd ennek megfelelően folytassuk karrierünket eme nemes iparágban.
Sosem éreztem úgy, hogy túlléptünk volna a határt fiatalon még gimnazistaként. Tény, hogy minden ehetőséget megragadtunk arra, hogy egy kicsit kirúgjunk a hámból, bármilyen formában is, de azt nem állítanám, hogy ezt túlzásba vittük volna ennek ellenére sem. Amúgy is csak a hétvégék álltak rendelkezésünkre, meg aztán úgysem kaptunk hétköznaponként annyi zsebpénzt, hogy megérte volna jobban belemerülni a témába, okosabb volt legfeljebb egy-két sörre költeni, majd a maradékból akár enni valamit.
Ez a helyzet akkor változott meg ugrásszerűen, amikor felköltözvén Budapestre úgy alakult az életem, hogy hirtelen minden napom egy potenciális buli nappá változott. Sajnos ezzel a szabadsággal az ember eleinte nem is nagyon tud mit kezdeni, így aztán ugrottam is egy fejest gyorsan a fővárosi éjszakai élet mélyébe. Ez mondjuk nem tartott sokáig, mert hát nem olyan könnyű ezt az életmódot fenntartani, így hát kénytelen voltam munkát vállalni és ezzel együtt úgy alakítani az életemet, hogy lehetőleg maradjon egy kis pénzem másra is, tekintve, hogy a nagyvárosi bohémkodás szépen elviszi az ember pénzét is, hogy mást ne is mondjunk. Így aztán úgy alakult, hogy egy bárba sikerült munkát szereznem mint csapos, de ahogy ez ilyenkor lenni szokott a valódi beosztásom ennél jóval sűrűbb és összetettebb volt. Tulajdonképpen a kollégáimmal együtt mi magunk lettünk a cég képviselői ott helyben, akiknek adott esetben minden krízis szituációt kezelnie kellett tudni. Így ha például elloptak tőlünk egy csomó poharat egy este, akkor nekünk kellett azonnali hatállyal gondoskodnunk róla, hogy ezeknek a pótlása azonnal meglegyen és a hajnali zárásig már minden zökkenőmentes legyen. Jellemző a szituációra, hogy a főnökünk egyszer előállt azzal, hogy mivel onnantól fogva már ételt is felszolgálunk keressünk a neten valamilyen weboldalt, ahonnan lehet venni konyhabútort olcsón. Mondanom sem kell, hogy fogalmunk sem volt róla hirtelen, mindezt hogyan is tudnánk kivitelezni a legideálisabb módon, tekintve, hogy addigi életünk során bár sok mindent megtapasztaltunk és sokféle megoldandó probléma jött már szembe, de még egyszer sem alakult úgy hogy az éppen ilyesfajta ismereteket igényelt volna ahhoz, hogy meg tudjuk oldani. Egy kicsit bajban is voltunk tehát, mivel nem akartuk lepasszolni a melót senkinek, még úgy sem, hogy nyilvánvalóan nem a mi dolgunk lett volna, de jól ismerjük a szabályt: ha a főnök valamit egyszer kér azt jobb hogyha még elsőre meg is csinálod, lehet, hogy másodjára már nem fog kérni vagy ugyancsak nem szépen…
A problémát végül áthidaltuk azzal, hogy az egyik kolleginánk ismert egy jó használt bútorboltot, ahol kifejezetten ilyen célokra árultak bútorokat. Jó érzés volt lefixálni az üzletet, hiszen ezzel alighanem egy igen értékes pontot is szereztünk a főnökség részéről, ami sosem jön rosszul, pláne hogyha szeretnéd, hogy hosszú távon megtarthasd az amúgy kellemes munkádat. Szóval így szereztük meg a konyhabútort olcsón. De ezzel nem volt vége, tényleg nagyon sok esetben várták el tőlünk az önálló probléma megoldást, ami részben egy nagyon kellemes bizalom jele is volt, hiszen sok esetben ez a cég pénzével való felelősségteljes bánást is jelentette. Nem mondom, hogy a főnökeink helyében én is meg mertem volna engedni, hogy az alkalmazottak ilyen szinten szabadon döntsenek és tegyenek vegyenek, de úgy látszik volt jobb dolguk is mint azzal foglalkozni vajon lenyúlja-e valaki a ránk bízott pénz egy részét. Szerencsére ilyen probléma mondjuk sosem adódott. Nem mondom, megfordult néhányak fejében de mivel ezek minden esetben kollektív döntések voltak, ezért azonnali hatállyal le is állítottuk a dologról az illetőt, elvégre ha bukunk, akkor jó eséllyel együtt bukunk, hiszen az én meglátásom szerint ennek az egésznek talán éppen ez volt a célja, hogy a ránk bízott nem túl nagy, de azért kellemes méretű összeggel közösen gazdálkodva, korrekt módon járjunk el minden ügyben, amikor csak kell. Talán emiatt is élveztem nagyon, hogy itt dolgozhatok. Nem találkoztam sosem még egy olyan munkahellyel, ahol ennyire nagy figyelmet szenteltek volna annak, hogy az alkalmazottak mennyire értékelhetőek mint emberek, itt viszont mindez adva volt és nagyon élveztem, hogy ebben a társaságban ennek köszönhetően én is úgy éreztem, hogy valóban a megfelelő helyen vállaltam el a diákmunkát és nem is kellett attól tartanom, hogy előbb-utóbb majd mind bebukunk és mehetünk bíróságra emiatt a hülyeség miatt.
Szóval a budapesti éjszakai életet jobban megismerve azt kell mondanom, hogy bár a munkahelynek köszönhetően nyilvánvalóan kevesebb időm jut a pult másik végén állva „garázdálkodni”, de mindenképpen jó döntésnek tartom, hogy ezzel legalább egy kicsit sikerült leredukálnom a saját hülyeségeimet.