Civil szervezetet üzemeltetni közel sem olyan egyszerű dolog, mint azt sokan elsőre gondolják. Egyrészt azért, mert mindig elég sok teendő adódik, még akkor is, ha éppen két megmozdulás vagy kezdeményezés között vagyunk, másrészt pedig a munkatársak összehangolása elég sziszifuszi feladat. Mindig mindenkinek van még egy jó ötlete, félreért valamit, nem azt teszi, amire meg lett kérve, szóval gyakran lecsap a káosz. Mondanám, hogy ezért nem jó a demokrácia, de akkor már nem lennénk civil szervezet… A legutóbbi nagy megmozdulásunk is majdnem kudarcba fulladt, póló készítő hiányában majdnem meghiúsult egy rendezvényünk. De szerencsére mindig találni olyat, akire lehet számítani, és aki megadja azt a tippet, amire szükség van.
Úgy történt a dolog, hogy egy városi félmaratont szerveztünk, melynek a bevételét a siket gyermekek alapítványának ajánlottuk fel. Igazi, jótékony civil kezdeményezés, a szervezet is nagyon örült a dolognak, meg is beszéltük, hogy néhány általuk gondozott gyerek lesz a díszvendég. Igen ám, csakhogy egy ekkora volumenű rendezvénynél hihetetlen sok munka van a háttérben, nem csak annyiból áll, hogy bejelentjük és megyünk futni. Meg kell tervezni az útvonalat, engedélyeztetni kell a lezárást, kérvényezni a hatósági felügyeletet, ki kell jelölni az utat a résztvevők számára, színpadot és hangosítást kell rendelni, árusokat és szponzorokat szervezni, és még folytathatnám. Vannak, akik teljes állás mellett segítenek be nekünk ebben-abban, de ahhoz, hogy az egész olajozottan működjön, kellünk mi, akik csak ezzel foglalkozunk.
Felmerült egy olyan ötlet is, nem sokkal az után a gyűlés után, amin eldöntöttük a futóverseny rendezését, hogy nekünk, szervezőknek legyen egyenpólónk, így bárki azonnal be tud minket azonosítani. Természetesen komoly támogatást élvezett a kezdeményezés, és az egyik részmunkaidős tagunk magára is vállalta a feladatot, hogy majd ő megtervezi és legyártatja ezeket a pólókat, nekünk ennyivel is kevesebb teher nyugszik majd a vállunkon. Személy szerint nagyon örültem neki, hogy ezúttal valaki önként vállalt egy ekkora terhet, jó néhány órát tett nekünk ezzel szabaddá.
Ahogy teltek a hónapok, és egyre inkább közeledett a dátum, valahogy a sok teendő és szervezni való, megbeszélés és egyeztetés között teljesen elfelejtkeztünk a pólókról, és körülbelül két héttel a futás előtt csaptam a homlokomra, hogy az még kimaradt. Fel is kerestem a tagunkat, aki vállalta, de igen kínos beszélgetésre sikeredett, mivel töredelmesen bevallotta, hogy teljességgel kiment a fejéből, nem intézett semmit. Én békés természetű ember vagyok, de ennyire nem tudom, mikor voltam dühös utoljára. Nem volt mit tenni, megmondtam neki, hogy akkor innentől kezdve felejtse el, átveszem ezt is. Haragjában az ember hoz néha felelőtlen döntéseket, így én sem gondoltam bele teljesen, hogy mit mondok, hiszen ötletem se volt, hogyan álljak neki. Azt kellett volna mondanom, hogy oldja meg nagyon sürgősen, vagy személyesen rajzoltatom meg vele az összeset, de akkor már mindegy volt.
Nem is gondolná az ember, hogy egy olyan póló készítő, aki rövid határidővel, viszonylag nagy mennyiségben és elfogadható áron képes legyártani amit szeretnél, nemigen van. Felkerestem néhányat másnap, akikről tudtam, hogy a környéken van üzletük, de mindenhol azt kellett, hogy tudomásul vegyem: ez így biztos nem lesz meg, viszont a igen, akkor brutális felárral. Mi van, gondoltam magamban, az egész ország most készíttet egyedi pólót? Egy kicsit el is keseredtem emiatt, úgyhogy gondoltam egyet, és délután beültem egy kávéra egy presszóba. Eléggé fárasztó napom volt addig, gondoltam ennyit talán még én is megérdemlek. Viszont ahová betértem, ott nem várt meglepetés ért.
Egy gimnáziumi volt osztálytársam is éppen ott ücsörgött, és amikor felismert, nagyon megörült nekem. Nem láttuk egymást vagy tizenöt éve, úgyhogy bőven volt mit mesélni egymásnak. Mindketten beszámoltunk az életünk eddigi alakulásairól, hogy hol tartunk, mivel foglalkozunk éppen és mik a terveink a jövőre nézve. Nagyon kellemes beszélgetés volt, nem is figyeltem az órát, az idő pedig csak telt. Elpanaszoltam neki, hogy hogy jártam a munkatársammal meg a pólókkal, és hogy nem tudom, mihez kezdjek most. Az idő és a büdzsé is szűkös. Erre megveregette a vállamat, és azt mondta, hogy talán tud nekem ajánlani egy megoldást. Elővette a telefonját, és kikeresett egy oldalt, ami egy póló készítő weboldal volt. Elmondása szerint ő is innen rendelt egységes pólókat a legutóbbi céges rendezvényhez, gyorsan és olcsón dolgoznak, és a minőséggel is nagyon meg volt elégedve. Gyorsan kikerestem én is ezt a webhelyet, el is mentettem, hogy később meglegyen, de mivel már későre járt, így megköszöntem a segítségét és elbúcsúzván hazafelé vettem az irányt.
Otthon aztán belevetettem magam az oldal tanulmányozásába, és szerencsére egy nagyon könnyen kezelhető, igazán felhasználóbarát helyet sikerült a volt osztálytársamnak ajánlania. Írtam az üzemeltetőknek, hogy egy nagyon egyszerű, egyszínű pólóra lenne szükségem, de harminc példányban, minél hamarabb. Mivel már este volt, így nyugtáztam, hogy tettem egy próbát, meglátjuk, hogy lesz-e belőle valami. Szerencsére már másnapra érkezett is válasz, hogy semmi akadálya, úgyhogy rettentő pozitívat csalódtam! Letárgyaltam a mintát, a feliratot, és megadták, hogy nagyjából mennyi az elkészítési idő és a szállítás. Az árral is nagyon meg voltam elégedve, teljesen korrekt összeget mondtak. Innentől kezdve már csak rájuk voltam utalva, hogy sikerül-e teljesíteniük. Sikerült.
Pont időben, néhány nappal a rendezvény előtt érkezett a futár a székhelyünkhöz, én pedig boldog voltam, hogy átvehettem. A munka kifogástalan volt, a pólók jó minőségűek, úgyhogy csak pozitív tapasztalatom volt a dologgal kapcsolatban. Szerencsére a futóverseny is nagyon jól sikerült, rengeteg résztvevő volt és szép összeget tudtunk összekalapolni az alapítványnak. A pólók is jól jöttek, így mindenki meg tudott találni minket, és tudtunk segíteni azoknak, akiknek szüksége volt rá. Ha nem segít a régi ismerősöm, biztos nem lett volna olyan póló készítő, aki ezt ilyen rövid idő alatt ilyen jól meg tudta volna csinálni.