Egy civil szervezet élete soha nem könnyű. A megélhetés, a szervezet fenntartása és munkatársainak megfizetése nagyon sokba kerül és sokszor rizikós. Emellett pedig a tevékenység is gyakran pénzbe kerül, amit a szervezet végez. Mi például létrehoztunk egy telepet ahol hajléktalanoknak segítünk visszalépni az élet körforgásába. Szállót nem tudunk biztosítani, mert ahhoz túl kicsit volt az épület, amit meg tudtunk vásárolni az első nagyobb pályázati nyereségünkből, de rengeteg mosógépünk van és szárítónk, fürdőszobánk is több van, mindenféle igények kielégítésére. De ezek csak a fizikai aspektusok. Vannak állandó dolgozóink, mint például én, de nagyon sok önkéntes segít nekünk: jönnek hozzánk utcajogászok, vagy épp olyan önkéntesek, akik segítenek önéletrajzokat írni és felkészülni egy állásinterjúra. Emellett pedig sok adományt is kapunk, amelyeket szét tudunk osztani a hajléktalanok között. Ruhákat, cipőket, mosószert és tusfürdőket, szappanokat a fürdőinkbe és a mosógépeinkhez. Na meg menstruációs terméketeket a hölgyeknek. Na ezt a rendszert próbáljuk mi fent tartani már jó ideje, évről évre, hónapról hónapra.
Nemrég megpályáztunk egy nagyon jó lehetőséget: napelemrendszer kialakítására teljes körű támogatás civil szervezeteknek az unión belül. Nem láttuk nagy esélyét, hiszen hatalmas terület az unió, rengeteg civil szervezettel, de végül sikerült megnyernünk. A napelem szerelés teljesen folyamatát egy cégre bíztuk. A weboldalukon keresztül jelentkeztünk, az én elérhetőségeimmel. Először egy kedves munkatársuk jelentkezett, csak azért, hogy időpontot egyeztessen velem, és amikor ez megtörtént, a megbeszélt időpontban hívott egy szakember. Ez egy elég hosszú beszélgetésre sikeredett, úgyhogy nem is csodálom utólag, hogy miért kellett ehhez időpontot egyeztetni. A helyzet nem volt egyszerű, mert elég nagy rendszert kellett beszerelni hozzánk, hiszen nagyon sok áramot fogyasztunk a mosó- és szárítógépekkel, nem beszélve a többi elektromos eszközről, amiket használunk.
Egy előre megbeszélt időpontban kijött hozzánk egy szakember, akivel ismét átbeszéltünk mindent, de mindezt úgy, hogy közben már látta is, hogy miről van szó és pontos felméréseket készített. Kiderült hogy örült nagy szerencsénk van abból a szempontból, hogy déli irányba néz a tető egy nagy része, ami úgy tűnt, hogy elég is lesz akkora rendszer beszerelésére, ami megfelel nekünk. Szerencsére nem árnyékolta semmi ezt a tetőrészt. A szakember a jövőbeli terveinkről is kérdezett. Ez két téren is érdekelte őt: az egyik az, hogy tervezünk-e bármilyen formában más elektromos eszközöket beszerelni a házba, a másik pedig az, hogy tervezünk-e bármit építeni a kertbe (vagy fát ültetni), ami később még gondot jelenthet. Szerencsére nem terveztünk semmi ilyesmit. A ház déli oldala mögött lévő kertbe igaz, hogy terveztünk kialakítani egy hajléktalanszállót, de ez inkább volt álom, mint terv és csak földszinti magasságúnak képzeltük el, úgyhogy ha valaha kapunk is pénzt erre valahonnan, nem lesz gond vele. Bent meg már igazán semmilyen új eszközre nincs szükségünk. Inkább az lesz a segítség, hogy nem kell áramot fizetnünk. Erre a szakember elmagyarázta, hogy úgy fog kinézni a dolog, hogy továbbra is rá leszünk kötve a hálózatra és lesz, hogy az onnan érkező áramot fogjuk használni. Ez olyan esetekben fog megtörténni, amikor nincs jó fény hosszú ideig és a napelemek nem tudnak teljes bevetéssel dolgozni. Ez úgymond ilyen backup terv. Amikor pedig pont fordítva történik a dolog, vagyis gyönyörű napfényes idő van és minden tökéletes a működéshez, de épp senki nem mos meg szárít nálunk és más elektromos eszközökből is keveset használunk, akkor a napelemek által termelt áram bejut a hálózatba. Ehhez pedig majd felszerelnek egy órát, ami mindkét irányba méri az áramot. Ez pedig azért lesz jó, mert így egymást kiegészíti ez a két dolog és így szinte nullába fog majd kijönni a villanyszámlánk. Nullás villanyszámla? Elképzelni sem tudtam. Mi midig csak faltuk az áramot, sokszor jobban féltünk a villanyszámlától, mint a gázszámlától. Éreztük, hogy akár a vesztünket is tudják okozni, mint civil szervezet.
A dokumentumok és engedélyek sűrűjében elég sok idő eltelt, ráadásul mi minden még komolyabban le kellett papíroznunk, mint általában szokás, mivel el is kellett számolnunk a pályázati pénzzel, de egyszer csak eljött a csodás nap, amikor reggel fél hétkor megérkeztem a munkások a napelemes cégtől és elkezdték felszerelni a napelemeket. Nem viccelek, aznap senki nem csinált semmit, csak csodáltuk, ahogy átalakul a hátsó udvaron a tető. Na meg főztünk egy jó bográcsost az udvar végében, amiből a munkások is jól laktak, mi is és a néhány épp velünk lévő hajléktalan is. Igazi ünnepi lakoma volt, örültünk a napelemeknek. Estére már minden a helyén volt, de még várnunk kellett másfél hetet, amíg az áramszolgáltató kijött felszerelni ezt a két irányba mérő villanyórát. Azóta is sokkal biztosabb a szervezetünk egzisztenciája. Azt a pénzt pedig, amit eddig áramra költöttünk, most arra fordítjuk, hogy gyakrabban főzzünk ebédet a rászoruló embereknek. Csodás.